2016. május elején iskolánk kilenc 7. osztályos tanulója a Határtalanul!-Kalandok a Vajdaságban 2016 c. pályázat keretében határon túlra léptek. Az élmények sorozata előtt minden nebulónak részt kellett vennie néhány előkészítő foglalkozáson. Itt előre megismerkedtünk pár látványossággal és magával az országgal egy vetélkedő keretében; ahol természetesen a kutasiak 1 ponttal taroltak.
Hétfőn reggel már mindenki időben megérkezett. Nem is gondoltunk arra, hogy mennyi fergeteges élménnyel és új baráttal térünk majd vissza. Könnyes búcsút vettünk kísérőinktől, de nem mi, hanem ők törölték a szemüket. Később a határnál büszkén szorongattuk személyeinket, és csillogó szemmel mutattuk a határőrnek. A hét alatt rengeteg dolgot láttunk. Köztük a mokrini hidat, alatta az Arankával; Szabadka, Palics, Zenta, Pétervárad, Karlóca, Torontálvásárhely, Szendrő, Belgrád és Nagybecskerek természeti és szellemi értékeit. Fellépcsőztünk Zenta és Szabadka városházájának tornyába is. A Zentai- csata története pedig szállóigévé vált. Meglátogattuk a testvériskoláinkat, ahol bemutattuk a prezentációinkat egymásnak. A fiúk még egy baráti focimeccset is játszottak, miközben a csapat másik fele, a "faültető brigád" csemetét ültetett. De minden közül talán a nap végére kiérdemelt pihenés, vacsora és fakultációs program volt a legjobb. A szállásaink gyönyörűek voltak, reggelikor és vacsorakor azt se tudtuk, mit pakoljunk a tányérunkra. Minden nap kellett úti naplót írnunk, de néha kaptunk egy kis engedményt. A szerbiai tanulók este eljöttek hozzánk a szállásunkra. Először nem volt kedvünk ismerkedni, de a végére nagyon is jól sült el a dolog.
Élményeinket mi sem bizonyítja, mint a rengeteg kép, ami készült, a percekig tartó élménybeszámolók, az új facebookos ismerősök, és a szintén hosszú percekig tartó nevetés egy-egy vicces szituáció ecsetelése után. A lényeg pedig, hogy jól éreztük magunkat, és tudással gyarapodva tértünk haza.
Bánfi Kata 7.d
